Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai
Brassai Brassai

Brassai Eredeti Simer
450 eves az iskola
  A Brassai Sámuel Elméleti Líceum története

Az iskolát a XVI század közepén, a reformáció itteni terjeszkedésének korában, a független erdélyi fejedelemség kialakulásának idején alapították. Ami az iskola felekezeti hovatartozását illeti, nyilvánvaló, kezdetben a reformáció egymást követo hullámainak, illetõleg a kolozsvári plébános, Dávid Ferenc reformátori pályafutásának megfelelõen, elõször lutheránus, azután református (valószínûleg 1564-tõl) és végül, 1568-tól unitárius volt. Az islolát “rector scholae” (rektor) irányította és neki két-három, ritkán négy lector-tanár segédkezett. A kisebb diákokat a nagyobbak közül választott és javadalmazásban részesülõ munkatársak- a collaboratorok tanították.
A zenét a “Cantor” (kántor) tanította, õ vezette az iskola- és csoportkórusokat. A tantervek és a tantárgyak természetesen korok szerint változtak, és idõvel újabb és újabb disciplinákkal bõvültek, mint pl. matematika, egyetemes történelem, földrajz, stb., de a felekezeti jellegének megfelelõen valláserkölcsi nevelés és az ún. szépmûvészetek, amint az iskola régi felirata jelzi – Musis et virtutibus –, maradtak a didaktikai és pedagógiai célkitûzések alapelvei. Az önálló erdélyi fejedelemség megszûnésének átmeneti szakasza és a XVIII. század elsõ fele a megpróbáltatások korát jelentette az iskola történetében.
Az építkezés még be sem fejezõdött, amikor 1697. május 6-án a városban iszonyú tûz támadt, amely “ három templomba két scholával, toronnyal együtt, a városnak nagyobb részét elpusztította úgy, hogy harmada, ha megmaradt”. Mivel ismét építkezni kellett, és pénz nem volt, az iskola rektorát, Kolozsvári Dimén Pált Hollandiába küldték építési segély gyûjtésére. Dimén 17 ezer forinttal tért vissza, ami azután elegendõ volt a tûzkárok rendbehozására.
A XVIII. század folyamán, a felvilágosodás szelleme, ha lassan is, éreztette hatását. 1777-ben, Mária Terézia kiadta a tanítás egységes rendszerét és szellemét megkívánó rendeletét a Ratio educationist. Az iskola didaktikai, szellemi fejlõdését nagymértékben elõmozdította Brassai Sámuel. Tantervében Brassai csaknem teljes mértékben szakított az évszázados hagyományos felfogással, és a latin nyelv uralmát megdöntve, az anyanyelvi oktatást vezette be. Brassai terveinek gyakorlatba ültetésében az iskola nagy lépést tett elõre, és sok tekintetben az erdélyi nevelés élvonalába került.
Az 1848-as szabadságharc idején az iskola épületét katonai kórháznak foglalták le, és a tanulók nagy része bevonult katonának, ezért a tanítás egy ideig szünetelt. A forradalmi harc elbukása után az erdélyi helytartóság elismerte az iskola mûkõdési jogát, sõt fõgimnáziumnak nyilvánította. Lassanként olyan anyagi alapok gyûltek össze, amelyek 1897-ben lehetové tették a mostani iskola felépítésének megkezdését, amely Pákey Lajos tervei szerint négy év alatt készült el. Az épületet 1901. szeptember 21-én ünnepélyes megnyító keretében adták át rendeltetésének, Erdély egyik legnagyobb és legszebb iskolaépületeként. Az 1948 augusztusában életbe lépett tanügyi reform teljesen új alapokra helyezte a hazai oktatást. Az iskola minden fokon az állam fenntartása, irányítása és ellenõrzése alá került. Ennek következtében az iskola az “1-es számú Magyar Fiúlíceum” nevet kapta.
1957-ben az illetékes felsõbb hatóságok engedélyével a Brassai Sámuel Líceum nevet vette fel.
1962-ben négy roman osztály beindításával megalakul az esti líceumi román tagozat, amelynek élere aligazgatót álitottak; 1962-tõl pedig német tagozattal bõvült.
1977-ben a Brassai is áldozata lett a Ceausescu-féle hirhedt iskolai reformnak, amennyiben ipari líceummá alakították át.
1985 õszétol kezdve a nappali tagozaton is román tannyelvû osztályokat indítottak, ezzel párhuzamosan a magyar osztályok számát csökentették.
1990-ben a közel 2500 tanulót, akik a nappali tagozat román osztályaiba jártak, az újonnan létesitett “Avram Iancu” líceumba költöztették át, kivéve azokat a diákokat, akik a magyar tagozatra iratkoztak át. Az esti román tagozata továbbra is az iskolában maradt ugyan, de mostantól kezdve az iskola ismét visszakapta magyar jellegét.